Napjainkban mindent megteszünk, hogy minél pihentetőbb és nyugodtabb legyen az éjszakai alvásunk, mivel a nappalok stresszes munkája sokat kivesz belőlünk. De tudjuk-e azt, hogy honnan is származik az éjszakai pihenés igénye és annak milyen története van? Cikkünkből kiderül.
Ha visszatekintünk az ősember idejébe, láthatjuk, hogy már akkor megjelent az igény egy elszeparált helyre, ahol a sok vadászat és gyűjtögetés után lepihenhetett. Ezek általában a barlangok, egy félreeső részében elhelyezett levélkupacok voltak. Később rájöttek, hogy a puhább jobb, ezért az elejtett állatok bőrét használták fel arra, hogy puhábbá tegyék a fekhelyet. Innen már mondhatni egyenes út vezetett ahhoz, hogy felfedezzék, hogy nem gond, ha nincs talajszinten, ezért lassanként megemelték az alvóhelyet, hogy ne a földön aludjanak. Kezdetben ezt botokkal, nagyobb faágakkal kivitelezték, vagy padkákra, kiugró részekre helyezték el.
Ha ugrunk egyet, az ókori egyiptomiaknál már díszesebb ülőalkalmatosságokat láthatunk, trónokat, díszesebb alvórészeket. Ezeket még nem neveznénk ágynak, de nagyon jó irányba haladtak.
Ahogy gyorsult a civilizáció, úgy lettek egyre összetettebbek az igények, nem csak a tehetősebb réteg részéről, hanem már a szegényebb osztályok irányából is. Kifejlődtek az igények a minél kényelmesebb fekhelyek és az ehhez tartozó anyagok iránt, aminek hála lett egyre kényelmesebb az alvás. Ebben a korban az ágy csakis fekhelyként funkcionált, csak a későbbiekben terjedt el az, hogy a vendégeket egy több ember számára kényelmes ágyszerű helyre ültették.
Ezzel el is érkeztünk a 18-19. századhoz, amikor is nagyban virágzott a reneszánsz és már akkor felbukkant egy név, ami a későbbiekben fogalommá vált. Igen, Madame Récamier a szóban forgó hölgy, akinek hála ismertté vált az ágyból lassan kanapévá alakuló ülőhely. Mivel olyan gyakran és hosszan elnyúló partikat adott, hogy szükség volt egy ülő-fekvő heverőre, amin kényelmesen lehetett pletykálkodni, szükség esetén akár elszenderedve pihenni is. Mint minden hasznosnak tűnő dolgot, ezt is felkapták a kor uralkodó asszonyai, mint amilyen Madame Pompadour és Madame Dubarry aminek következtében, már egyik szalonból sem hiányozhattak ezek a bútordarabok. Ebben az időben kezdték ötvözni a praktikumot és a stílust, mivel idáig a túldíszített, de kényelmetlen darabok is bőven népszerűek voltak, de innentől már nagyobb hangsúlyt fektettek a kényelemre is.
A 20. században már komplett bútorgyárakban készítették ezeket a kanapékat, sőt, itt jelentek meg a sarokkanapék is, amik már esztétikusak és kényelmesek is voltak. Az idő előrehaladtával a kanapékat borító szövetek köre is bővült, és míg korábban az egész kanapét ugyanazzal vonták be, addig most már napjainkban minden anyag és ezek kombinációja teret kaphat. Ezért a borítás tekintetében minden elképzelés megvalósítható, divatos.
Az egyik nagyon lényeges tulajdonsága egy kanapéágynak, hogy biztosítson kényelmes és pihentető alvást úgy, hogy kis helyen is elférjen. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a fekvőfelület lehetőleg egy darabból álljon, ne legyen benne különböző keménységű matrac, sem, szintkülönbség. Ezekhez a mindennapos használatra szánt kanapéinkat ajánljuk, melyek könnyen nyithatóak és csukhatóak, ezért egy fárasztó nap végén az ágyazás már nem a megerőltető feladatok egyike lesz. Az ülőfelület előre húzásával már meg is s dönthető a háttámla, így kész is a kétszemélyes kanapéágy, amin garantáljuk, hogy kényelmesen fog aludni! Amennyiben mégsem, keressen minket bizalommal, 42 nap pénzvisszafizetési garancia szolgáltatásunkkal kapcsolatban!
